Elképesztő, hogy alighogy megnyitom az első filmkritikát erről a filmről rögtön az ugrik fel, hogy ez milyen távol áll a jó filmektől és ölni lehet vele. Nem hinném, hogy ezt ilyen előre ki kellene jelenteni, hisz vegyük figyelembe, hogy ahány ember annyi ízlés és beállítottság.
A történetet persze mindenki pontosan fel tudja vázolni és kitér az összes olyan részletre, ahol a készítők kicsit megbotlottak, de véleményem szerint ez eltörpül amellett a komoly mondanivaló mellett melyet ez a film rejt az életről.
A két idősíkban játszódó, ugyanazon szerelmet elmesélő történet a csontjainkig hatol, ahogy minden részlettel egyre tisztábbá válik a szemünk előtt a két főszereplő (Dawson és Amanda) múltja valamint a jelenük, és az utolsó jelenetig drukkolunk nekik, hogy végre rájuk találjon a boldogság.
Tény, hogy a Dawson fiatalkori énjét alakító színész túl idősnek tűnhet a karakteréhez, de akinek rögvest ez tűnik fel az nyilvánvalóan nem gondol arra, hogy mi van ha ez azért van mert ő egy nehéz háttérből jövő ember. Szerintem ez is csak egy fantasztikus megoldás, hogy idősebb karakter kiválasztásával érzékeltetik a fiú nehéz múltját és azt, hogy milyen éretten kezeli helyzetét. De az is lehet, hogy szimplán arra akarnak utalni, hogy a nehéz sors rövidebbé teszi az életet, belefáradunk az állandó, Dawson esetében az apjával való vitákba és bizony hamarabb jelennek meg az első ráncok az arcunkon. Fantasztikus megoldás!
Ha valakinek a két idősíkról is csak a hányinger jut az eszébe, az is külön kategória. Ezzel érzékeltei a rendező az egyik legfontosabb mondanivalóját a filmnek: Minden döntésünknek súlya van. Sajnos el kell áruljak egy titkot: ez a történet tényleg az életről szól. Ugyanis ahol a történet gyökerezik, igencsak valós. Igaz szerelem, betegség, öregség, halál olyan dolgokra helyezi a hangsúlyt melyre tényleg érdemes figyelni, hisz ez az amiről az élet igazán szól. A két idősík segítségével megérthetjük milyen problémákkal kellett megküzdeniük fiatalon és mikkel idősebb korukban és hogy igenis a múltban hozott döntéseink meghatározzák a jelenünket és kihatnak a jövőnkre is. A két idősík segít abban, hogy egészében lássuk az életet, olyannak amilyen volt, hátborzongató de nekem végig azon járt az eszem mikor az ember élete lepereg halála órájában, holott itt kezdetben szó sem volt erről.
